(2017 szeptember) A harmadik kemó, mint a gyorsvonat, úgy robogott át rajtam. Az óriás nem jött, a hányás viszont már az első estén bekopogtatott, és bármilyen ürüggyel próbáltam lerázni, szoros emberfogásban velem maradt két teljes napig. Hát jó, akkor maradj, mormogtam magamban, majd elmész, ha elfogy itt a dolgod.
Nagymutató előzte kismutatót, másodpercmutató előzte nagymutatót, később rájöttek, hogy mindenki odaér, pont ugyanoda, nem kell versenyezni, elég csak ketyegni.
Néha sötét lett, néha világos, ahogy ott feküdtem, 72 órán át.
Eltelik. Értem van. Eltelik. Értem van.