Címke: 72 óra
-
Luca másnapja 7 évvel később
(2024. december 14.) Ma reggel a villamoson megcsapott az évforduló: 7 év. Mondják, hogy ennyi idő alatt lecserélődik az összes sejted, nincs már ott egy se azok közül, amik 7 éve veled voltak. Oké, a kemó ezt biztos átírja valamelyest, de 7 év akkor is rettenetesen hosszú idő. Hol vagyok, hogy vagyok én most? Ki…
-
Luca másnapja
(2017 december 14.) Még távolról hallom a vizitet, de már nem érint. Minden a legnagyobb rendben – e szavakat ízlelgetem. Hogy lehetne minden a legnagyobb rendben, amikor tegnap levették az egyik mellem?! És mégis, hajlamos vagyok elhinni. Bárkinek nem hinném el, de Ő mondta. Ami ennél is furcsább, hogy mennyire vártam ezt a napot. A tegnapit…
-
kemó_6
(2017 november) Mostanra már biztos unod, én is untam – miközben arról beszélgettünk az onkológussal, hogy azért azt a nyomorult szteroidot valahogyan mégiscsak bent kéne tartani legalább egy 5 percig, hogy felszívódjon, az anticipátoros hányás kifejezéssel gazdagodott a szókincsem. Hiába igyekeztem végtelenül tudatosan kirántani magam a spirálból, már a fertőtlenítő szaga, sőt a kórház puszta…
-
kemó_5
(2017 október) – Hagyd el, ez egy ilyen kocsma – mondta a kedvenc nővérkém, amikor a nehezen bekötött infúziót kis híján kirántottam a karomból, mert a vesetálat eltévesztve tétován a padlóra hánytam. Kedvesem megsimogatta a hátam, a következő pillanatban pedig már a takarítókért füttyentett. Átfutott az agyamon, hogy esetleg szégyellhetném magam, de valahogy nem kívánta…
-
kemó_4
(2017 október) Az immunrendszer gyengülésével párhuzamosan a nyakamra mászott az ősz is a maga vírusaival. Ami a gyerekeimnek egy nap fekvést jelentett, az nekem négynapos csúszást hozott a kezelésben, ám amint tiszta labort (azaz a kemóhoz elegendő fehérvérsejtet) tudtam produkálni, robogott tovább velem a vonat. Némi vénakeresgélést követően már csorgott is belém a negyedik adag…
-
kemó_3
(2017 szeptember) A harmadik kemó, mint a gyorsvonat, úgy robogott át rajtam. Az óriás nem jött, a hányás viszont már az első estén bekopogtatott, és bármilyen ürüggyel próbáltam lerázni, szoros emberfogásban velem maradt két teljes napig. Hát jó, akkor maradj, mormogtam magamban, majd elmész, ha elfogy itt a dolgod. Nagymutató előzte kismutatót, másodpercmutató előzte nagymutatót,…
-
kemó_2
Egy színes kockás kendőt választottam a második menetre. Nem a legszellősebb darab augusztusra, de fiatalnak és élettelinek éreztem benne magam. Meg aztán, gondoltam, ha melegem lesz, majd leveszem, akinek nem tetszik a kopasz fejem, legalább beszélgethet erről. Mit hallgassak, mégis milyen zene illik a második kemóra vezető úthoz? Miközben ezen gondolkodtam, elnémult a fülhallgatóm. Sebaj,…
-
Ajánlatok
Komfortzónán kívül a Jóistennek tett ajánlataim folyton változnak: óránként, naponta, hetente egyre kevesebbet, egyre szerényebben kérek. Mintha csak puhatolnám, mi sok még neki, és mit tud már elfogadni. Mintha csak puhatolná, mi sok még nekem, és mit tudok már elfogadni. Nézzék meg, persze, csak legyen valami jelentéktelen kis ciszta! Szúrják meg, ha kell, csak legyen…
-
kemó_1
(2017 július) – Ugye, befekszik? – kérdezte a doktornő mosolyogva. – Hát, ha kell… – válaszoltam vonakodva. – Elsőre jó lenne, hogy szem előtt legyen. Ó és milyen jó a haja! Meg akartam kérdezni, hogy csak én voltam figyelmetlen, vagy ezt a befekvést ő nem említette, amikor a múltkor átbeszéltük, mi hogy lesz. De, egyrészt…
-
Megérkezés
(2017 június) – Tejet, vajat, tejet, vajat… – hangzott a mantraszerű válaszom, nővérem beszerzésre irányuló kérdésére. Hamar átlátta, hogy nem lesz ebből bevásárlólista, ő is és a többiek is megkegyelmeztek. Senkire és semmire nem vágytam, csak arra, hogy nézhessem a felhőket egymásba érni. Bármennyi idő eltelhetett volna ebben a lebegésben. Ám 72 órával később valahogyan…