(2017 december 14.)
Még távolról hallom a vizitet, de már nem érint. Minden a legnagyobb rendben – e szavakat ízlelgetem.
Hogy lehetne minden a legnagyobb rendben, amikor tegnap levették az egyik mellem?!
És mégis, hajlamos vagyok elhinni. Bárkinek nem hinném el, de Ő mondta. Ami ennél is furcsább, hogy mennyire vártam ezt a napot. A tegnapit is, a kemók kezdete óta, de a mait igazán.
A napot, amikor már senki nem jelöl meg semmit rajtam.
Amikor már minden vágás és varrás a helyén van.
Amikor az altatásból tényleg felébredtem és már a hányás is történelem.
Amikor lekerülhetett a szorítókötés és vécére is el tudok csoszogni.
Amikor nem kell már megmenteni az életem.
Pihennem kell, mosoly és könny, egymást támogatva ringatnak el.
Milyen kevés elég az új kezdethez, minden a legnagyobb rendben.