Mellrákom története – avagy hol lesz ez a pillanat 72 óra múlva

Luca másnapja 7 évvel később

(2024. december 14.) Ma reggel a villamoson megcsapott az évforduló: 7 év. Mondják, hogy ennyi idő alatt lecserélődik az összes sejted, nincs már ott egy se azok közül, amik 7 éve veled voltak. Oké, a kemó ezt biztos átírja valamelyest, de 7 év akkor is rettenetesen hosszú idő. Hol vagyok, hogy vagyok én most? Ki…
Újjászületésnap

(2023 december 13.) Amikor nyáron útjára indítottam ezt a kis blogot, még fogalmam se volt arról, hogy ez a mostani félév minden eddig nehéznek gondolt félévemen túltesz majd, és akár az iszap, kérdezés nélkül kitölti majd minden üres időmet. Imádom, hogy pszichológiát tanulhatok – valódi belső motiváció nélkül nem is tudnék család és munka mellett…
Ajánlatok

Komfortzónán kívül a Jóistennek tett ajánlataim folyton változnak: óránként, naponta, hetente egyre kevesebbet, egyre szerényebben kérek. Mintha csak puhatolnám, mi sok még neki, és mit tud már elfogadni. Mintha csak puhatolná, mi sok még nekem, és mit tudok már elfogadni. Nézzék meg, persze, csak legyen valami jelentéktelen kis ciszta! Szúrják meg, ha kell, csak legyen…
Luca másnapja

(2017 december 14.) Még távolról hallom a vizitet, de már nem érint. Minden a legnagyobb rendben – e szavakat ízlelgetem. Hogy lehetne minden a legnagyobb rendben, amikor tegnap levették az egyik mellem?! És mégis, hajlamos vagyok elhinni. Bárkinek nem hinném el, de Ő mondta. Ami ennél is furcsább, hogy mennyire vártam ezt a napot. A tegnapit…
kemó_6

(2017 november) Mostanra már biztos unod, én is untam – miközben arról beszélgettünk az onkológussal, hogy azért azt a nyomorult szteroidot valahogyan mégiscsak bent kéne tartani legalább egy 5 percig, hogy felszívódjon, az anticipátoros hányás kifejezéssel gazdagodott a szókincsem. Hiába igyekeztem végtelenül tudatosan kirántani magam a spirálból, már a fertőtlenítő szaga, sőt a kórház puszta…
Kapucnis pizsamák előnyben

(2017 november) Ebben a közel három hetes kemó-szünetben a szobanövény-állapotot egy életmű-díjra jelölt éti csiga megfontoltsága váltotta. Csak semmi kapkodás vagy habzsolás, a gyenge immunrendszerem miatt tilos lett bejárni a munkahelyemre és ajánlott lett tartani a távolságot a közösségbe járó családtagjaimtól (hol volt még akkor a covid sokadik hulláma, hogy mindezt egy vállrándítással nyugtázzuk), ám…
kemó_5

(2017 október) – Hagyd el, ez egy ilyen kocsma – mondta a kedvenc nővérkém, amikor a nehezen bekötött infúziót kis híján kirántottam a karomból, mert a vesetálat eltévesztve tétován a padlóra hánytam. Kedvesem megsimogatta a hátam, a következő pillanatban pedig már a takarítókért füttyentett. Átfutott az agyamon, hogy esetleg szégyellhetném magam, de valahogy nem kívánta…
Hívás a semmiből

(2017 október) Nyomelemek, ásványi anyagok, bogyók, cékla, moringa, fokhagyma a negyedik naptól minden mennyiségben. Egyízű lett a világ, a testemet rendesen megtépázta a negyedik kör, de a lelkem már egyre stabilabban viselte azt, ahogyan bekötött szemmel és néha háttal ültünk a hullámvasúton. A biztató eredmények miatt egyre biztosabbá vált, hogy hat alkalom kemó elég lehet,…
kemó_4

(2017 október) Az immunrendszer gyengülésével párhuzamosan a nyakamra mászott az ősz is a maga vírusaival. Ami a gyerekeimnek egy nap fekvést jelentett, az nekem négynapos csúszást hozott a kezelésben, ám amint tiszta labort (azaz a kemóhoz elegendő fehérvérsejtet) tudtam produkálni, robogott tovább velem a vonat. Némi vénakeresgélést követően már csorgott is belém a negyedik adag…
Huszonkét levél

(2017 szeptember) Ahogy egy gyorsvonathoz illik, a kemó is leszakítja a sínre belógó ágakat. Éreztem, hogy ez a harmadik kör már finoman belekarmolt a tartalékaimba is. Még hagyott szépen felállni, de már hosszabb időbe telt mindez, és a nyálkahártyám is több találatot kapott. A szert, ami megvédhette volna, előtte is, utána is rendre kihánytam, de…
Kígyók és létrák

Az orvosokat egy pillanatra kiveszem a képletből, marad így is sok-sok további szereplő, találkozás, behatás. Idegen, ismerős, távoli, közeli, ezt a szűrőt is félreteszem picit. Eleinte nehéz volt a lehúzó és az emelő gesztusokat – amelyekre démoni és tündériként szoktam itt-ott hivatkozni – felismerni, még inkább egymástól megkülönböztetni. Mégis, egy idő után valahogy belejöttem a szűrésbe,…
kemó_3

(2017 szeptember) A harmadik kemó, mint a gyorsvonat, úgy robogott át rajtam. Az óriás nem jött, a hányás viszont már az első estén bekopogtatott, és bármilyen ürüggyel próbáltam lerázni, szoros emberfogásban velem maradt két teljes napig. Hát jó, akkor maradj, mormogtam magamban, majd elmész, ha elfogy itt a dolgod. Nagymutató előzte kismutatót, másodpercmutató előzte nagymutatót,…
Az igazság pillanata

(2017 szeptember) Amint elmúlt a szédülés is, és stabilan bennem maradt az elfogyasztott táplálék, máris kezdtem a felépítést: emelt dózisban vitaminok, ásványi anyagok, a csodálatos moringa, és annyi bogyólé, hogy ha Aprajafalván kértem volna letelepedési engedélyt, Törpapa kérdezés nélkül üti rá a papíromra a pecsétet. A napi rutinok alig észrevehetően hosszabbak és nehézkesebbek, az ízek…
kemó_2

Egy színes kockás kendőt választottam a második menetre. Nem a legszellősebb darab augusztusra, de fiatalnak és élettelinek éreztem benne magam. Meg aztán, gondoltam, ha melegem lesz, majd leveszem, akinek nem tetszik a kopasz fejem, legalább beszélgethet erről. Mit hallgassak, mégis milyen zene illik a második kemóra vezető úthoz? Miközben ezen gondolkodtam, elnémult a fülhallgatóm. Sebaj,…
A normális élet apró morzsái

(2017 augusztus) A lilakendős tündérvízió és az első kemó óta öt nap telt el. Felállt a rendszer. Elkezdhettem az átmeneti immunerősítést, a töltekezést, és úgy általában a következő két hétre kiutalt normális életet. A normális élet apró morzsái, a morzsák illúziói, de már az illúziók puszta ígérete is hihetetlen értékkel bírt onnantól. Nap nap után…

És te, hogy vagy?

Mondd el!